Újdonságok hírcsatorna
Cartaphilus Könyvkiadó

Kis Nagy Ember - BERGER, Thomas

BERGER, Thomas

Kis Nagy Ember

Eredeti cím: Little Big Man
Fordította: Falvay Mihály

Kategória: film,
Terjedelem: 544 oldal
Ár: 3980 Ft
ISBN-szám: 978-963-266-042-4
Kiadás éve: 2008

Kis Nagy Ember - BERGER, Thomas megrendelése

Fülszöveg:

A 111 éves Jack Crabb nevét nem őrizték meg a történelemkönyvek, holott – legalábbis saját elmondása szerint – szemtanúja és résztvevője volt a 19. századi Amerika minden fontos történelmi eseményének. Személyesen ismerte a vadnyugat legendás alakjait, együtt harcolt Ülő Bikával és Custer tábornokkal, a fegyverforgatás fortélyait Vad Bill Hickoktól leste el, az indián élet rejtelmeibe pedig a csejenn főnök, Vén Vidrabőr vezette be. Volt hamiskártyás, aranyásó, bölényvadász, és ami rajta kívül senkinek sem adatott meg: fehér ember és indián egyszerre. Vagyis pontosabban felváltva.

Thomas Berger regényét méltán tartják minden idők egyik legkülönlegesebb vadnyugati történetének, a két világ – az indiánok és a fehér ember világa – közt csetlő-botló, a történelem véres forgatagában túlélni igyekvő Kis Nagy Ember minden lódításával együtt valamiképp mégis a terjeszkedés lázában égő, az indiánokkal szemben könyörtelen Amerika hiteles krónikáját tárja elénk. Joseph Heller és Kurt Vonnegut fekete humorát és a fordulatos kalandregények izgalmát zseniálisan vegyítő művet Falvay Mihály klasszikus fordításában olvashatjuk.




Visszhang
(olvasói vélemények)
Beleolvasok!
(letölthető )
A könyvről megjelent kritikák
Ajánlott linkek

„– Fiam – mondta higgadtan Vén Vidrabőr. – Ülj ide mellém. Elszívunk egy pipát.
Hát most mondják meg! Az öregember visszaült a bölénypokrócra, és komótosan tömni kezdte a pipáját!
– Nagyapó! Elment az eszed? Nyakunkon a kékkabátosok! Madárröptényi időnk ha van, hogy kiérjünk a folyópartra, jönnek mindjárt vissza.
– Fekete Üst halott – mondja erre ő. – Tudom. Vak vagyok, harcolni nem bírok. De azért futni se fogok. Ha ma kell meghalnom, hát itt, a körben akarok kimúlni.
Láthattam, amilyen elszántan szorította össze inas öreg állkapcsát, ennek ugyan hiába beszélek.
– Hát jó – mondok –, hadd gyújtom meg a pipádat.
Az öreg előrebiccentette a fejét, mire én bal kézzel kikaptam szájából a pipát, és a jobbal, ahogy csak bírtam, állon vágtam. Úgy elzsibbadt az öklöm, hogy szét se tudtam nyitni. És lám, az öreg meg csak ült, mint a kőbálvány, meg se kottyant neki, amit kapott a képére.
– Ejnye, fiam – azt mondja –, aggódhatsz erősen, hogy így megcsúszott a kezed a pipán. Addsza csak egy kis parazsat. Meggyújtom én magam. És akkor pipázunk egyet, és meglásd, elszáll az aggodalmad, akár a kis bivalymadár.”