„Akkor mégis hogyan lehetséges, hogy néhányan hatalomra tesznek szert mások felett, miközben a nagy többség alávetettként, állati sorban tengeti életét? A válasz a szentháromság. Először: istenadta, karizmatikus tehetség; másodszor: az önfegyelem, amellyel ezt a tehetséget addig gondozzuk, míg teljesen ki nem fejlődik, mert jóllehet az emberiség termőtalaja tehetségekben bővelkedő, tízezerből csak egyetlen mag fog szárba szökkenni – mert hiányzik a kellő fegyelmezettség. Harmadszor: a hatalom akarása. Ez a rejtély húzódik meg oly sok különböző ember végzetének legmélyén. Mi késztet valakit arra, hogy egyre több hatalmat szerezzen, miközben embertársainak többsége elveszíti, eltékozolja a hatalmat, vagy lemond róla? Ez egyfajta függőség? Valami érték? Vagy túlélési ösztön? Vagy a természetes kiválasztódásról van szó? Ezek inkább csak látszólagos válaszok, illetve következmények, nem pedig a legfőbb ok. Az egyetlen válasz ez lehet: »A Miért kérdésnek itt nincs értelme, ilyen a természetünk.« A Ki és a Mit kérdéseknek sokkal több értelmük van, mint a Miértnek.”
|